Az arcát fagytól vörös foltok borítják. Nyitvatartás


Erős mágiát érzékelt, szinte körbelengte az egész kastélyt. Ilyen erővel még talán soha sem találkozott, aztán az érzés, ahogy jött, el is tűnt.

Betegség… miféle szavak voltak ezek?

A megjelenés okai

Szíve vadul kalapált, ahogy visszahajtotta a fejét a párnájára, és lassan kifújta a levegőt, hogy megnyugodjon, és vissza tudjon aludni. Az álma képei elevenen égtek benne, ahogy lehunyta a szemeit. Újra maga előtt látott egy női alakot, egy dobozkát. A vékony az arcát fagytól vörös foltok borítják lassan kinyitotta az arcát fagytól vörös foltok borítják dobozt, ami hangos kiáltással nyílt fel.

Mintha valaki utolsó sikolyait hallotta volna. A nő halkan kezdett kántálni, először nem értette a szöveget, nem hasonlított varázsigére, egyszerűen átkoknak hangzott. Újra kinyitotta a szemeit, hogy az ismerős szoba körvonalai, a nyugodt éjszaka csendje megnyugtassa. Csak egy rémálom, akarta, hogy csak egy álom legyen, hiszen még vissza sem értek igazán az előző küldetésről. Néhány hónap nyugalom neki is járhatna. Gaius felemelte a fejét és felvonta a fél szemöldökét, ahogy meglátta a nyúzott fiatalt.

Merlin válaszul csak bólintott, és belekotort az ételébe, majd nagy levegőt vett és hátradőlt a székén. Az éjszakai feszültsége visszatért, egész belsője remegetett, mágiája pedig mintha készültségben állna. Egy falat sem ment volna most le a torkán. Igazán bele sem gondolt, hogy miért kezdett Arthurért aggódni. Egész testében rettegett tőle, hogy a férfinek baja eshet, mégsem normális, antibiotikum pikkelysömör krém ilyesmit álmodjon az ember.

Volt ott egy női alak, egy boszorkány. Átkot szórt a városra. Gaius legyintett, nem tudta komolyan venni az ilyen álmokat, Merlin megviselt volt, már látta rajta néhány napja, főleg mióta megölték azt a boszorkányt. Csak a saját maga alkotta rémképei kísérthetik a fiút, és ezt meg is mondta neki, mire a mágus felhúzta az orrát. Betegségről beszélt, halálról!

A folyosón jóval hűvösebb volt már, ezért összébb húzta magán a kabátját.

az arcát fagytól vörös foltok borítják

A szobában legalább fűtöttek, de az egész kastély a vastag kőfalaival minden volt, csak meleg nem. A konyhára ment, majd a herceg reggelijével fel a szőke férfi szobájába.

Letette az asztalra a tálat, majd csendesen közelebb osont Arthur ágyához és kissé aggodalmas arccal nézte meg a férfi vonásait. A szőke nyugodtnak tűnt, nem izzadt, nem kapkodta a levegőt, semmi jele nem volt, hogy beteg lenne. Tenyerét óvatosan csúsztatta a homlokára, de láza sem volt. A kezét kicsit otthagyta, majd finoman végigsimított Arthur arcán, amitől a herceg elmosolyodott álmában, Merlin pedig zavartan, kissé kipirulva, húzta el a kezét.

A fekete hajú figyelte a békésen szuszogó herceget, és próbálta elhitetni magával, hogy tényleg csak rémálma volt. Merlin be is hajtotta az ablakot.

Elérhetőség

Fűts be! Gondolatai visszatértek az átokra, és az arcára is kirajzolódhatott valami, mert nemsokára azt vette észre, hogy Arthur bámul rá közvetlen közelről. Merlin zavarba jött, aztán hátra lépett egyet. Rémálmok… Arthur finoman ráfogott a vállára, és kicsit rászorított, majd biztatón mosolygott rá.

az arcát fagytól vörös foltok borítják

Azok csak képek, semmit nem jelentenek. A mágus hálásan nézett a hercegre, majd elsápadt. Meg fogsz fázni! Arthur nem betegedhet meg, nem és nem. Odasietett a szekrényhez és elővette néhány vastagabb téli ruhát. A herceg fél óra múlva tökéletesen be volt bugyolálva meleg ruhákba, jól is lakott, így mehetett a dolgára.

A következő napok eseménytelenül teltek, de aztán egyre jobban megszaporodtak a lázas emberek. Többeknek súlyosbodtak a tünetei, egyesek testén pedig kékeszöld foltok jelentek meg, amik később kifakadtak és véres sebekké váltak.

A jó palócok

Merlin egyre nyugtalanabb lett, de a könyveiben semmit nem talált ellene. A következő napon pedig eluralkodott a pánik. A herceg ébresztése a reggelijével, aztán jöhetett a fegyvertár, hogy kicsit kifényesítse a páncélokat, amik most különösen hidegek voltak, tekintve az időjárást. Az ujjai gyakorlatilag a fémhez fagytak, amikor egy fiatal szolga, név szerint John, futott be hozzá, hogy riassza, Gaius keresi.

Merlin nyugodtan sétált végig a folyosókon, de hamarosan hangokra lett figyelmes. Ahogy bekanyarodott a gyógyító lakrésze felé, elsápadt. A folyosón rengeget ember állt, sokan hangosan próbálták felhívni magukra a figyelmet, mások csendben kuporogtak a földön.

Egy asszony remegve szorította magához a gyerekét. Mindenki elhallgatott, majd utat engedte Uthernek, aki a katonái és fia kíséretében érkezett. Merlin sietve a nyomukba szegődött, hogy átverekedje magát a tömegen, és becsukta maga mögött az ajtót, amikor a gyógyítóhoz értek. Van valami magyarázat erre a zűrzavarra? Az idős férfi arca gondterhelt volt, tekintete egy pillanatra találkozott Merlinével, majd visszanézett királyára. Láz, fejfájás, hányinger, ájulás Uther idegesen húzta el a száját.

Merlin talán még sosem látta ennyire feszültnek a férfit. Már utána nézett a könyveiben, ez tényleg nagyon erős mágia volt, lehetetlennek tűnt, hogy tavasz előtt enyhüljön a hideg.

Uther kissé összevonta a szemöldökét, hogy egy szolga közbe szólt, utána gyanakodva méregette a cingár fiút. A herceg elsápadt, amikor Merlin szóba hozta a mágiát, nem értette miért beszél a fiú olyan dolgokról, amikhez semmi köze. Ideje lesz elbeszélgetnie vele a témáról, hogy ne szólaljon meg, főleg ne Uther előtt, ha nincs értelmes mondandója.

A király végül a fiára nézett, utána újra Gaiusra. Amire szükséged van, azt megkapod!

Mandulagyulladás

Ne legyen pánik! Arthur félt, hogy ezzel már elkéstek, de egyelőre nem tett megjegyzést. Ahogy elnézte az embertömeget, és felfedezte a félelmet sokak szemében, tudta, hogy itt hamarosan bolondok háza lesz.

Egyetlen dolog aggasztotta nagyon. Tekintete megtalálta Merlint, és nagyokat pislogva jött rá, hogy a mágus is őt nézi. Finoman biccentett neki, hogy beszélni akar vele, de úgy tűnt, hogy a fekete hajú veszi a lapot. A király távozni készült, az őrök utána, de a herceg kicsit lemaradt. Merlin utána lépett, meg kellett óvnia a herceget, az ő drága hercegét a betegségtől.

Valahogy úgy akarta ellátni Arthurt mágikus védelemmel, hogy ne érhesse őt utol a vész. A herceg azonnal félrehúzta szolgáját és aggódva nézett rá. Elég szűk helyre léptek, de ez most cseppet sem érdekelte a szőkét. Gaius nem mászkálhat egyedül, amúgy is ő veszélyeztetettebb, mint én — húzta el a karját a férfi szorításából, de csak azt érte el, hogy a herceg közelebb lépett és megragadta a vállait.

Mandulagyulladás TOP CIKKEK

Olyan… piszkafa vagy! Nézz magadra, elvisz az első hófúvás! Eszel rendesen? Menj a szobádba és mindent fertőtlenítsetek! A ruháidat át kell mosni, az ételedet is úgy készítsék, hogy ne kerülhessen a fertőzöttek közelébe sem! Majd adok utasításokat… - Merlin… - Ne aggódj! Arthur bizonytalannak tűnt még mindig, de nem tehetett semmit. Merlin kuncogott, majd komolyan a herceg szemébe nézett.

az arcát fagytól vörös foltok borítják

Nem lesz semmi baj… Arthur pedig mit tehetett? Bízott a szolgájában, a barátjában, és próbált nem arra gondolni, hogy Merlin sorra az összes beteghez hozzáér. Ha tényleg járvány és fertőző, akkor rövid úton ő is el fogja kapni, ezt pedig nem akarta.

A néhai bárány

Mégsem tehetett semmit, csak tehetetlenül állt, és figyelte a távozó férfit, aki visszament Gaius szobájába, hogy elkezdjenek gyógyszereket, italokat készíteni. A herceg még állt ott egy kicsit, majd megfordult és elsietett, folytatta a napi teendőit. Már napokkal ezelőtt is észrevette, hogy egyre több a beteg, de négy nappal az átok kimondása utána a fertőzés követhetetlen méreteket öltött.

Ez pedig őszintén megriasztotta a nőt. A faluban sétálva, szokásos piaci útján haldoklókat látott. Gyerekeket, öregeket, férfiakat és nőket.

  • Vörös foltok a vállakon és a karokon
  • Hogyan lehet eltávolítani a pikkelysömör otthon
  • Mikszáth Kálmán: A jó palócok
  • Hosszúhajú veszedelem: text - IntraText CT

Ettől pedig úgy érezte, hogy megőrül. Nem így kellene lennie, hiszen neki nincs mágikus ereje, hogyan lehetett ilyen erős az átka? Visszagondolt a versikére, amivel úgy érezte, hogy el kell pusztítania Merlint, de csak Merlint akarta, hogy Arthur az övé lehessen, hogy ne maradjon szolga és boldogtalan élete végéig.

Amikor azonban kinyitotta a szelencét, valami felerősödött a szívében, és már nem volt ura a cselekedeteinek. Tudta, hogy ő mondja az átkot, tudta, hogy hatalmas erőt szabadít fel, érezte a mágiát a szelencében, érezte a lelkében. Aztán az emberek sorra lebetegedtek, a kór elterjedt egész Camelotban, a kétségbeesett sikolyok megtöltötték az éjszaka hideg levegőjét.

az arcát fagytól vörös foltok borítják

A téli időjárás sem kedvezett nekik, sokan nem is a betegségbe haltak bele, hanem az időjárás okozta fagyok rántották magukkal őket a mély sötétségbe, ahonnan nem volt visszatérés. Guinevere-t rémálmok gyötörték, éjszaka látta a halottakat, látta az arcukat, a könyörgő szemüket, a félelmet a haláltól.

Reggelente úgy kelt fel, hogy szemei alatt mély, sötét foltok éktelenkedtek, a kialvatlanság jelei. Úgy érezte, hogy bele fog őrülni, még egy ilyen álom, és ő maga is belehal a fájdalomba, a sajnálatba és a bűntudatba, tudva azt, hogy ő szabadította a városra a kórt, és tudva azt, hogy az a rengeteg ártatlan miatta hal meg.

Pedig csak egy embernek kellett volna meghalnia, az is eléggé megterhelte volna a lelkét, hiszen barátok. Merlinnek azonban vesznie kellene, de ehelyett a fiúnak semmi baja. A gyötrelem pár nap után már csak éjszaka kínozta, reggelre megkeményítette a szívét, mert csak így tudott túlélni.

Ez az ösztöne pedig erősebb volt.

Account Options

Épp az arcát fagytól vörös foltok borítják folyosón állt, amikor a király, a kísérete, Arthur és a szolgája kiléptek Gaiustól. Messziről látta, hogy leendő férje félrehúzza a szolgát és hosszan beszélgetnek, utána Merlin távozik, a herceg pedig néz utána.

Sóvárogva, aggódva. Miért nem aggódsz értem? Mióta kitört ez a betegség még csak fel sem kerestél, hogy jól vagyok-e? Milyen ember vagy te, Arthur Pendragon? Egy ártatlan lány élete nem számít?

az arcát fagytól vörös foltok borítják

Csak a szolgád? Kezei erősen ökölbe szorultak, körmei a tenyerébe vájtak, és észre sem vette, hogy apró vércseppek folynak le az ujjain. Remegett, és a sírás fojtogatta. Hogyan érhetné el ezt a férfit? Annyira távoli volt, és olyan szemmel nézett a szolgája után, ahogy még soha senkire azelőtt. Ahogy rá kellene néznie! Nem másra, nem egy átkozott gyógyító segédre, hanem rá, a leendő királynőre.